Tisztelt Gyászolók, Barátok, Kollégák!

 

Szövetségünk több száz tagja nevében fehér séf-kabátban je- lentem meg a búcsúra, mert ez immár ha- gyományunk: így kö- szönünk el, tiszteljük meg azon társainkat, akik egész szakmai életüket ebben a fehér kabátban, sok küz- delemmel, munkával és a megérdemelt sikerekkel teljesítették.

A kegyetlen sors arra kötelezett minket, hogy itt és most találkozzunk és együtt búcsúzzunk Horváth Mihály Oscar és Venesz-díjas mesterszakács kollégánktól.

Horváth Mihály már szülei vendéglőjében szívta magába a szakma szeretetét.

1951-ben lett tanuló a Gundel étteremben és három év múlva kitűnő eredménnyel teljesítette szakmunkás vizsgáját.
Ugyanitt szakácsként dolgozva 1969-ben konyhafőnök-helyettesként búcsúzott a Gundeltől, hogy átvegye a Margitszigeti Nagyszálló konyhafőnöki posztját, továbbá segítséget nyújtott a budapesti Szabadság szállodában, és a Balatonfüredi szállodákban is.

1973-ban lett a Hungária New York kávéház konyhafőnöke. Jutott ideje, szorgalma, elhivatottsága a versenyzésre, a magyar gasztronómia hírnevének emelésére is:

1963-ban Torquay-ban aranyérmet szerzett.
1964-ben és 1967-ben a frankfurti szakács-olimpiákról szintén aranyérmekkel tért haza. ... és a csodálatos kitüntetés: 1966., Florida, Miami Beach: Oscar-díj!

A Hungar Hotels kiváló dolgozója, Mester Szakács, és az MNGSZ magas kitüntetése, a Venesz- díj, mely számára szerintem igen fontos lehetett, hiszen ő még együtt dolgozhatott a névadó Venesz Józseffel.

Mihály dolgozott Tokióban, Rotterdamban és Rio de Janeiróban is. Főzött királyoknak, a perzsa sahnak, követségek diplomatáinak, a magyar Országházba érkező államfőknek, és híres kiválóságoknak, mint például Honty Hannának, akinek törzsvendégként főzte kedvenc ételeit a Gundel Étteremben.

1994-ben októberében a New York étterem és kávéház 100 éves jubileuma alkalmából különdíjban részesült, majd nyugdíjba vonult.
Hosszan tartó betegsége után 2015. május 25-én érte a halál.

 

Tisztel Gyászolók!

 

Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk és ösztökél minket!
Halottaink a szívünkben élnek!
A halhatatlanságnak ez a legvigasztalóbb formája!

Mihályt utolsó útjára kísérve Ady Endre soraival búcsúzom, melyek hitem szerint mindannyiunknak megfontolásra érdemesek:

 

„Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk.
Fárad, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
Lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.

Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
Mi mindig mindenről elkésünk."

 

Isten áldjon, Mihály! Szívünkben tovább élsz!

 

Kelemen Endre,

a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség

Budapest és régiójának elnöke